~One Direction~

                                                                                                6.fejezet

Közben a nappaliban a fiúk nézték a posztereket. Persze, hogy ők voltak rajtuk, ki más is lehetett volna. Liamnak elkellett mennie, mert megbeszélte Daniellel, hogy találkoznak.

-        -  Sziasztok! – köszönt el mindenkitől. De Harry és Lala nem hallották, mikor elment. Vajon miért is?! xD

Közben a konyhában:

-      -   Szerinted mi legyen a vacsora? – töri meg a csendet Laura, az ölelés közben.

-       -   Nem tudom – válaszolja Harry elengedve a lányt a karjaiból.

-        -  Harry! Lehet egy kérdésem? – kérdezi Laura.

-       -   Persze! Mondjad.

-        -  Oké! Neked van barátnőd, mert az újságok már mindent kitaláltak, meg mondtak már mindent és nem értem, szóval, így hogy most személyesen is találkoztunk gondoltam meg…. – Lala végig se tudta mondani, mert Harry megcsókolta.

-        - Ez válasz a kérdésedre?! – kérdezi pár perc múlva Harry.

-        -  I-i-igen. – válaszolja elpirulva a lány. – Na jó, el kéne kezdeni a vacsorát. Nehogy éhen maradjanak a többiek. – kacag fel.

-         - Ja, tényleg a vacsora! – nevet Harry is. Finom sajtos makarónit készítettek. Mindenki türelmetlen volt már, hogy mit csinálnak a konyhában ilyen sokáig és, hogy lehet ilyen csend ott. Közben Laura és Harry többször megcsókolták még egy mást. De mikor hirtelen rajtakapta őket Karla, na az volt ám igazán cikis.

-        -  Ti meg mit csináltok? – nyit rá Karla Harryre és Lalára.

-        -  Semmit. Vacsorát főzünk. – mosolyodik el Lala.

-        -  Aha. Látom. De mindegy. Csak szólni akartam, hogy már mindenki nagyon éhes.

-         - Oké! Köszi, hogy szóltál. Mondd meg a többieknek, hogy 10perc és kész a kaja. – kiabált Karla után Laura.

-        -  Na mit csinálnak? – kérdezi kíváncsiskodva Louis.

-         - Csókolóznak. – vágja rá dühösen Karla. – De 10perc és kész a kaja!

-        -  Oké! Ő most miért dühös? – kérdezi Lou Niallt.

-        - Nem tudom. – válaszolt Niall.

-       -   Kész a kaja! – kiált ki a konyhából Harry. Mindenki rohant a konyhába, mert már nagyon éhesek voltak. Louis hirtelen előhúz valamit a táskájából.

-         - Mi az Lou? – kérdezi tétlenkedve Niall.

-        -  Hát nem más, mint KEVIN! – üvölti hirtelen.

-        -  Kevint is elhoztad, te hülye. – mondja röhögve Harry.

-        -  Igen. Igen, mert ha valaki szomorú lenne akkor Kevin felvidítja. Nem lehet tudni, hogy mikor van rá szükség. – vágja rá Louis.

-          Hát akkor jó étvágyat mindenkinek. - töri meg a csendet Karla. És egyből ahogy ezt kimondta mindenki elkezdett enni.  Késő este volt, mikor a fiúk úgy döntöttek, hogy hazamennek.

-          Köszi az estét! – köszönik meg a fiúk.

-          Tudjátok lányokkal még nem mulattunk ilyen jól! – mondja Harry és közben rákacsint Laurára. A lány elpirul, mint mindig.  – Láttátok már este kivilágítva a várost? – folytatja.

-          Nem nagyon. – válaszol Karla.

-          Akkor holnap este elviszünk titeket. – vágja rá Niall.

-          Oké! – egyeznek bele a lányok. Már nagyon fáradtak voltak. Mikor Laura elindult a szobája felé, Karla letámadta.

-          Mi volt az Harry - vel?

-          Semmi. Miért baj, hogy csókolóztunk?

-          Igen! Igen baj!

-          Miért?!

-          Mert őt már lestoppoltam! Ő az enyém!

-          Nem stoppoltad le! Amúgy meg ha igen, akkor is ő választ. És nem TE! – üvölt Laura.

-           Ez volt a célod! Hogy nekem rossz legyen. Igaz?

-          Nem! Miért lett volna direkt?! Hm?! Nem akarok neked rosszat. Amúgy is most nehogy már összeveszünk egy pasin!

-          Óóóh! Dehogy is nem! Azt akarod, hogy rosszul érezzem magam, te meg mindenkinek eldicsekeded, hogy: „Úristen! Képzeljétek HARRY STYLES – szal randizok!”

-          Nem is igaz! Nem dicsekednék! Ne veszünk össze rajta! De ha te ezt akarod! És, hogy tudd! Ha igazi LB vagy akkor elhinnéd, hogy nem akarok neked rosszat és nem akadnál ezen ki! – fejezi be Laura és felrohan a szobájába. Mind a két lány nagyon szomorú volt a veszekedés miatt.

Másnap reggel Laura nem volt otthon. Karla nagyon furcsálta, mert barátnője sohasem szokott eltűnni anélkül, h nem szólna. Mondjuk most összevesztek, így mikor visszaemlékezett az estére, gondolta, hogy biztos azért nem szólt neki. Karla csak várt és várt, hogy Laura hazajöjjön, de nem jött. Karla átsétált a fiúkhoz is.

-          Sziasztok! Nem láttátok Laurát? – kérdezi.

-          Szia! Nem. Csak tegnap este. Miért? – kérdezi Niall.

-          Mert eltűnt. Reggel mikor felkeltem nem volt otthon. És már vagy két órája vártam rá, de nem jött. Így gondoltam, hogy akkor biztos veletek van, de úgy tűnik, hogy még sem.

-          De miért nem szólt neked? Azt hittem LB – k vagytok. – csatlakozik a beszélgetéshez Louis.

-          Igen azok vagyunk. De lehet, hogy már csak voltunk.

-          Miért? – kérdezi Niall.

-          Hát tegnap volt egy elég durva veszekedésünk. És tegnap este óta nem szóltunk egymáshoz. Lehet, hogy ezért ment el? Ennyire megbánthattam? – aggódik Karla.

-          Úgy tűnik. Figyelj, nem tudom, hogy min vesztetek össze, szerintem nem az én dolgom, de jó lenne ha megkeresnéd. – vágja rá Louis.

-          Igen. Igazad van. De segítség kéne. Én nem ismerem a várost.

-          Én segítek! – vágja rá Niall.

-          Szia Karla! Mizujs? Mi történt? – jön ki Harry a konyhából.

-          Szia! Semmi.

-          Laura eltűnt! – szól közbe Niall.

-          Mi?! Akkor mire várunk még? Indulás! – vágja rá Harry és azzal a lendülettel már futottak ki az ajtón. – Gyertek! Kocsival megyünk! – kiabál Karlának és Niallnek.  Beültek a kocsiba, és Harry egyből el is indította.

-          Próbáltad már a telefonját felhívni? – kérdezi Niall.

-          Nem. Fel is hívom! – vágja rá Karla. Hívta, hívta. Többször is próbálkozott, de nem vette fel senki. Hirtelen egy hang szól bele.

-          Haló? – kérdi az ismeretlen.

-          Heló, Karla vagyok. Kivel beszélek? – kíváncsiskodik Karla.

-          Óh, szia Karla! Fel se ismertem a hangodat! Biztosan nagyot nőttél. Ja, amúgy Nancy néni vagyok. Emlékszel még rám? Lehet, hogy nem, mert még kicsi voltál mikor először láttalak.

-          Nancy néni! Emlékszem! Tényleg nagyon rég találkoztunk!

-          Karla! – ordít egyet Harry.

-          Ja, bocsi. – súgja oda a fiúknak.  Nancy néni nem láttad Laurát? És hogy-hogy az ő telóját vetted fel?

-          Nem. Most értem át hozzátok és én fogok vigyázni rátok! De ugye nincs valami baj? Laura hol van?

-          Hááát… Öhm… Izééé…Az úgy volt, h….Óh bocsi Nancy néni most mennem kell.  – és azzal Karla letette a telefont.

-          Na?! – kérdezik a fiúk.

-          2 rossz hír is van. – fancsalodik el Karla.

-          És Laura?

-          Akkor 3.

-          Inkább mondd!- kiált egyet Niall.

-          Jó, jó. Nancy néni Laura nagynénje és most át jött hozzánk, mert gondolom Laura anyuja megkérte, hogy vigyázzon ránk. A 2. most 1000%, h  gyanakszik. 3. Laura még mindig nincs meg.

-          Na jó. Inkább gondoljuk át, hogy merre mehetett. – folytatja Harry.

-          Okés. Talán a plázába. – gondolkodik hangosan Niall. Megnézték a plázát, de nem Laura nem volt ott. Elmentek a Londoneye – hoz, de ott se volt.

-          Merre lehet még? – kérdezi Karla.

-          Nem tudom. Talán…a parkban? – javasolta Harry. Elmentek a parkhoz, de nem találták. Ekkor Harry észrevett valakit a tónál. Épp egy csónakban ült az ismeretlen. Harry elindult felé. Nem értette, hogy miért megy oda. Csak úgy vonzotta valami.

-          Elnézést uram, de a csónakok elfogytak. – kiabál valaki.

-          Jó napot! Semmi baj. Nem kell csónak. – válaszolta és azzal  a lendülettel beugrott a vízbe.

-          Harry ne! – kiabál Karla és Niall. De Harry csak úszott a csónak felé.Mikor odaért hallotta, hogy a lány sír.

-          Elnézést valami baj van? – kérdezi illedelmesen a fiú.

-          Nem. Dehogy. – válaszolt a lány. De mire észbe kapott, hogy egy csónakban ül a tó közepén, rájött, hogy aki hozzászólt az nem volt más, mint Harry.

-          Nem szállsz be? – kérdezi a lány elfordulva. Nem akarta, hogy meglássa Harry, hogy ki is ő.

-          De. Szívesen. Köszi. – mosolyog a fiú. – Tudom, hogy ki vagy.

-          Tényleg?!

-          Igen. Laura csak felismerlek. Egy ilyen szép lányt nem tévesztenék össze senkivel.  Laura elpirult és oda fordult Harryhez. Könnyeit letörölte. – Mit csinálsz itt? És miért sírsz?

-          Áááá, hagyjuk.

-          De lécci mondd el. Szeretném tudni. Egész nap téged keresetünk.

-          Mi?! Engem? Komolyan mondod? – csillan fel a szeme.

-          Igen. Karla, Niall és én.

-          Jujj, de aranyosak vagytok! Engem kerestetek egész nap? Ilyet még sosem tett értem senki.

-          Igen, tényleg. Hát most mégis. De mi a baj?

-          Semmi. Csak összevesztem Karlával tegnap este, elég durván. És egyedül akartam lenni, ezért gondoltam, hogy körül nézek a városban, de eltévedtem. Egyszer csak elértem a parkba és gondoltam, hogy akkor itt maradok. Ezt a helyet úgyis ismertem egy kicsit.

-          De miért nem szóltál?

-          Nem hittem, hogy keresni fogtok.

-          Ez badarság! – kiált fel Harry nevetve. Én a világ másik felére is elmennék érted! – ahogy ezt Harry kimondta megölelte Laurát. Hirtelen hallották, hogy valaki  a nevüket kiabálja.

-          Laura! Harry! Valaki! – Karla és Niall ordított. Harryék kieveztek a partra.

-          Sziasztok! Bocsi, hogy így elmentem.

-          Szia! Nagyon aggódtam érted! Mármint mind nagyon aggódtunk érted! – pirul el Niall.

-          Tényleg? Köszi, hogy ezért megkerestetek. – pirul el Laura.

-          Szia Laura! Figyelj, bocsi, hogy olyan izé voltam veled tegnap este. Nem kellett volna úgy letámadjalak.

-          Semmi baj. Fátylat rá. – kacsint Laura.

-          Nem! Nem! Eléggé bunkó voltam veled és nagyon röstellem. Nem kellet volna azzal vádoljalak, hogy el akarod venni tőlem Harryt. Az ő élete az ő választása. És látom, hogy tényleg szeret téged. Hisz egész nap csak téged kereset. Szóval bocsi. Ugye nem haragszol?

-          Jajj, Karla! – szólal meg Laura és könnyes szemekkel megöleli a barátnőjét.

Elindultak hazafelé. Míg a kocsiban ültek, sokat röhögcséltek. Késő este volt mikor a lányok hazaérkeztek.

                                                  7.fejezet

Mikor Laura és Karla belépett az ajtón, Nancy néni egyből a nyakukba ugrott.

-          Nancy néni?! Te itt? – kérdezi Laura.

-          Igen! Karla nem mesélte mikor beszéltünk?

-          Ja, Laura! Tudod amikor azt a szupi boltot megláttuk, akkor mondtam.

-          Tényleg! Már emlékszem. – kacsint egyet Laura Karlának.

-          Hát lányok akkor mi megyünk!  Sziasztok! Viszlát! – köszön el Harry.

-          Ne! Ne menjetek még! – kiált utánuk Laura.

-          Dehogynem! Amíg itt vagyok, addig ide fiú be nem teszi a lábát. – vágja rá Nancy néni.

-          De Nancy néni! – kiált egyet Laura.

-          Lala drágám. Tudod, hogy ki nem állhatom, hogyha férfi van a lakásban. Főleg, hogy ti még csak 15 évesek vagytok!

-          Ezért vagy még mindig szingli. – kacag fel Laura. – De amúgy lassan 16!

-          Nem baj! A fiúk így is úgyis mennek!

-          Hát akkor, jóéjt lányok! – köszön el Niall. Laura gyorsan kirohan az ajtón és megöleli mind a két fiút.

-          Köszönöm, hogy megkerestetek! – súgja a fülükbe. Visszamegy a házba és elköszön.  Karla és Laura megvacsoráztak, lefürödtek és bementek a szóbájukba.  Hamar elaludtak mind a ketten.

Reggel Laura mindenkinél hamarabb kelt fel, mert csörgött a telefonja. Harry volt az.

-          Szia Harry!

-          Szia! Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk valahova.

-          Szuper ötlet. Csak nem tudom , hogy hogy fogok itthonról szabadulni. De majd megoldom.

-          Oké! Ajánlom is. – röhög egyet Harry. Na jó, mennem kell. Megyünk a stúdióba. Majd még hívlak! Szia!

-          Okés! Szia! – köszön el Laura is. Azon gondolkozott, hogy hogyan menjen el a randira.

-          Laura, kivel beszéltél? – ébredezik Karla.

-          Harry volt. És ma randizni hívott, de nem tudom, hogy hogy menjek el. Nancy néni nem fog elengedni. – szomorkodik.

-          Nyugi, majd megoldjuk. Kitalálunk valamit.

-          Nem Karla! Nem akarlak belekeverni ebbe.

-          De én segítek neked.

-          Hát jó! Megvan! Azt mondjuk, hogy elmegyünk a plázába. És akk amíg te elmész valahova, addig én elmegyek a randira.  Már hívom is Harry-t. – örvendezik Laura. Elővette a telefonját és már hívta is Harryt.

-          Szia Harry! Laura vagyok!

-          Szia édes! Na mizu? Eltudsz jönni?

-          Pont erről akartam veled beszélni! Eltudok! –ordít egyet Laura. egyszer csak valaki bejön az ajtóján.

-          Hova tudsz elmenni Laura? – kérdezi Nancy néni.

-          Ja, semmi csak anya mondott egy jó helyet. És azt mondta, hogy oda érdemes lenne elmennünk.

-          Óh, tényleg?! Akkor ma menjünk el oda! Egy igazi csajos nap lesz! – ordítozik Nancy néni.

-          Na most anya le kell, hogy tegyelek. – mondja Laura Harrynek.

-          Ott van Nancy néni, igaz?

-          Igen. Na, szia! Szeretlek anya!

-          Szia! Énis kicsim! – és letették a telefont.

-          Na és hol van az a hely?

-          Hát….öhm….Tudod, h hol van a London Eye?

-          Persze! Hát itt lakok! De nég sosem voltam a London Eye-on.

-          Tényleg? Akkor most bepótoljuk! – kiált fel Karla.

-          Iiiigeeeen…..Perszeee. – nyújtja meg a szavakat Laura. Nem tudta, hogy most mi tévő legyen. Írt egy sms-t Harrynek, hogy a London Eye-hoz jöjjön és ne legyen túl feltűnő.

Elindultak. Taxival mentek és hamar odaértek.  Laura egyből kiszúrta Harryt.

-         Kimegyek a mosdóba. – szólalt meg Laura. – Addig álljatok be a sorba. Egy óra biztos lesz mire sorra kerülünk. Nézzétek meg milyen hosszú a sor.

-          Oké! De aztán el ne tévedj! Amúgy hol fogsz itt mosdót találni? – kíváncsiskodik Nancy néni.

-          Majd megkérdezem. Úgyis perfekt vagyok angolból. – mosolyodik el.

-          Hát oké! De mondom el ne tévedj!

-          Jajj, nyugi Nancy néni! Vigyázok magamra! – ahogy Laura kimondta már el is tűnt a sok ember között. Odament Harry mellé és megfogta a kezét. Elhúzta egy jó nagy fa mögé (jó messzire), hogy Nancy néni még véletlen se lássa meg.

-          Szia! Húúh, ha tudnád milyen nehéz volt eljönnöm. De érted bármit megteszek.

-          Szia! Reméltem, hogy eltudsz jönni, mert én egy percig se bírom ki nélküled. – mosolyodik el Harry és megcsókolja Laurát.

8.fejezet

-        -  Harry! – töri meg a csendet Laura. –Mennem kéne! Azt mondtam Nancy néninek, hogy a mosdóba megyek.

-        -  Ne! Még ne menj! Majd azt mondod, hogy nem találtál, így elmentél valahova, mondjuk….Mondjuk az egyik közeli bevásárlóközpontba.

-         - Háát…Oké… A te kedvedért. – mosolyodik el. Hirtelen egy sms-e jön Harrynek.

-         - Úhh, bocsi szívem. Mennem kell.

-         - Mi?! De…. ne máár! Még nem is ettünk. Meg nem csináltunk semmit.

-         - Sajnálom, de  muszáj. A fiúk írtak, hogy menjek el a stúdióhoz.

-         - Oké... De ezt még be kell, hogy pótoljuk.

-        -  Hát persze! Szia! – köszön el és megcsókolja Laurát.

-         - Szia! – Laura visszasétált Karláékhoz.

-         - Sziasztok! Megjöttem.

-         - Na végre! Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezi Nancy néni.

-          Nem találtam a mosdót, így elsétált ide a plázába.

-         - Ja, oké. Húú, de izgulok. Mindjárt mi jövünk.

-        - Nyugi Nancy néni. – nyugatja meg Karla. Laura egész végig azon gondolkozott, hogy mi lehet olyan fontos Harrynek. És ekkor eszébe jutott valami.

-         - Te jó ég!! – kiált fel. Mindenki furcsán néz rá. De Laurát ez most nem érdekelte.

-         - Mi az?! – kérdezi Karla és Nancy néni egyszerre,

-         - Ja, semmi. Csak eszembe jutott valami.

-         - És mi?

-         - Karla gyere egy kicsit! – mondja és elhúzza Karlát.

-         - Holnap lesz Harry 18. szülinapja! – súgja oda.

-          -Aszta, tényleg! És mit fogsz venni neki?

-         - Nem tudom. – fancsalodik el. – Majd még kitalálok valamit.

-          -Okés! Te tudod. – mondja Karla és visszaáll a sorba.

    Este mikor hazamentek, Laura felment facebookra. Látja, hogy fent van harry így ráír chaten. Írogat neki, de Harrytől nem jön válasz. Végül 2 óra múlva visszaír.

"S    -Szia! Bocsi, hogy nem írtam vissza, csak a fiúkkal hülyültünk és véletlenül bekapcsolva hagytam a facebookot. Remélem nem baj. Nagyon szeretlek! Majd írj. Szia! "

L       Laura visszaírt neki egyből és megbeszélték, hogy holnap a parkban találkoznak. Végül Laura elment aludni. Reggel korán felkelt. Várta, hogy Harry ír neki vagy felhívja, de semmi nem történt. Elment reggelit készíteni, mert nagyon éhes volt. Mikor Nancy néni felébredt, Laura elmondta, hogy ma elmegy a parkba sétálni.

-         - Én is veled megyek. Már rég nem sétáltam a parkban.

-         - Ne! Ne gyere! – vágja rá Laura. Nancy néni kérdőn néz rá, míg végül szóhoz jut. – Vagyis, egyedül szeretnék lenni.

-         - Ja, értem. Hát akkor jó szórakozást egyedül!

-         - Köszi. – mosolyodik el Laura. – Elmegyek készülődni. – mondta és felrohant a szobájába. Sokáig készülődött. Gondolkozott, hogy mit adjon Harrynek. Végül 12:45 – kor elindult.

-         - Ilyen korán mész? – kérdezte Nancy néni.

-         - Igen. És lehet, hogy későn jövök haza.

-         - Miért is?

-          -Mert szeretnék egy nyugodt napot csak egyedül.

-         - Ja, oké. Akkor jó szórakozást! Szia!

-         - Köszi! Szia! – és Laura már rohant ki az ajtón. Mikor sétált az utcán meglátott egy ajándék boltot. Vett egy szíves kulcstartót. Mikor odaért a parkhoz, meglátta, hogy egy pléd van leterítve a füvön. Tele volt finom kajákkal, desszertekkel. De mikor meglátta, hogy nem Harry volt a pokrócon, eléggé elszomorodott. Így hát leült egy padra és várt, várt. Mikor már fél órája csak ült, úgy gondolta, hogy felhívja Harryt. Kisípolt. Másik választás: Felhívja Niallt, Louist, Liamet vagy Zaynt.

-         -  Szia Liam! – szól bele siránkozva Laura. Azért hívta Liamet, mert tudta, ha valami szerelmi bánata van akkor rá mindig számíthat.

-          -Szia Laura! Mi az? Mi a baj?

-         - Semmi..Csak..

-         - Ne mondd, hogy semmi. Hallom a hangodon, hogy sírsz.

-          -Csak annyi, hogy megbeszéltem Harryvel, hogy ma találkozunk a parkban, mert ugye ma van a szülinapja és meg akartam lepni. Na szóval megbeszéltük, de nem jött el. És hívtam is egy csomószor,de mindig csak kisípolt a telefonja. – zokog tovább.

-         - Tudod mit. Gyere át és megbeszéljük. Nem tudom, hogy mi lelte Harryt.

-         - Oké! Köszi. Tudtam, hogy rád mindig számíthatok.

-         - Jajj, nincs mit! Akkor majd találkozunk.

-         - Igen! Szia! – Laura elindult a fiúk háza felé, mikor meglátta Harryt.

-         - Harry! Harry! – kiált felé, de Harry nem reagál. Laura elkezd futni felé, de mikor meglátja, hogy egy lánnyal találkozik akkor megállt. Megállt az út közepén. Elkezdett sírni és elfutott. Futott amíg oda nem ért Liamhez. Becsengetett és mikor Liam kinyitotta az ajtót a  nyakába ugrott.